Mi a gond a húsevéssel?

Ha vegetáriánus vagy, sokszor feltehetik ezt a kérdést.
Ha nem, akkor kiváncsi lehetsz a válaszra.

Fizikai, egészségügyi, ökológiai, politikai, gazdasági és erkölcsi okai vannak a hús-nem-evésnek. Amikor a vegetáriánus étkezésről esik szó, az első dolog, amit sokan megkérdeznek, hogy:

Mi a gond a húsevéssel? Emberek milliói fogyasztják a húst; miért kellene leszoknom róla?

Sok tényező szól amellett, hogy miért jobb kerülni a húst - nem érzelmi, hanem nagyon is meggyőző tudományos okok miatt. Olvasva ezen pontokat, valószínűleg te is ki szeretnéd próbálni a vegetáriánus étrendet.

Őseink mindig húst ettek, nemde?

Nem! Sok új tanulmány és kutatás eredményeként kiderült, hogy elődeink vegetáriánusok voltak. A válságos időszakoktól eltekintve - nem ettek húst. Ilyen válságos időszak volt a jégkorszak idején, amikor a gyümölcsök, a magvak és a zöldségek elérhetetlenek voltak. Az előembereknek gyakran állati húst kellett enniük ahhoz, hogy életben maradjanak. A jégkorszak után is fogyasztottak húst a messze északon élő törzsek, mint pl. az eszkimók - a természeti adottságok miatt. A történelem során azonban sok olyan embercsoport és egyén élt, akik felismerték a tiszta ételnek az egészségre, a mentális tisztaságra, spirituális okokra vonatkozó jelentőségét és emiatt vegetáriánusok maradtak.

Miért nem természetes az emberek számára, hogy húst esznek?

A tudomány igazolja, hogy az állatok szervezetüknek megfelelő étrenden táplálkoznak. Az emberi fizikum, a testi funkciók és az emésztőrendszer nagyon sok szempontból eltér a ragadozó állatokétól. Étkezésük szerint három csoportba sorolhatjuk a gerinceseket: húsevők, fű-lombevők és gyümölcsevők.

Nézzük meg közelebbről mindegyiket és lássuk, melyikbe illeszkedik az emberiség.

A húsevők

A ragadozó állatoknak, mint az oroszlán, a kutya, a farkas, a macska, stb. nagyon egyszerű és rövid emésztő rendszerük van - csupán testük hosszának háromszorosa. Ez azért van, mert a hús nagyon gyorsan bomlik, és ha ez az anyag túl sokáig marad a szervezetben, a véráramba kerülve gyorsanható méregként hat. Rövid emésztőcsatornájuk az elbomló húsból származó rohasztó baktériumok gyors kiválasztására alapul.

A szövetek és a csontok megemésztése céljából gyomrukban tízszer több sósav termelődik, mint növényevő társaikéban.

A húsevő állatok a hűvös éjszaka leple alatt vadásznak - napközben, a meleg időszakban alszanak. Így testük hűtésénél, nincs szükségük verejtékmirigyekre: bőrük helyett nyelvükön keresztül izzadnak.

Ezzel szemben a növényevő állatok, mint pl. a tehén, a ló, a zebra, az őz, stb. sok időt töltenek a napon táplálékaik összegyűjtésével, és szabadon izzadnak bőrükön keresztül.

A ragadozók és a növényevők közötti legjelentősebb különbség a fogazat. Az összes húsevő éles karommal rendelkezik, de főként fogaikkal ölnek. Erőteljes álluk és hegyes, meghosszabbodott szemfoguk van a hús széttépésére, szétszaggatására.

A növényevőknek nincs szemfoguk, lapos őrlőfogukkal apróra őrlik táplálékukat. A magvaktól eltérően a húst nem szükséges a szájban rágni, - hogy "előemésszék" azt -, hanem a gyomorban és a bélben emésztődik meg. Egy macska például alig rág.

Fű- és lombevők

A fű- és levélevő állatok (pl. elefánt, tehén, ló, juh, láma, stb.) füvön, leveleken, gyógy- és egyéb növényeken élnek, melyek többségét nyersen, nagy mennyiségben fogyasztják.

A növények emésztése a szájban kezdődik a nyálban megtalálható ptialin enzimmel. A táplálék a rágás során keveredik a ptialinnal. A fű- és levélevők 24 speciális őrlőfoggal rendelkeznek. Ételüket oldalsó rágózmozdulatokkal őrölik meg, ellentétben a húsevők állkapcsának kizárólagos fel-le mozgatásával. Nincsenek karmaik vagy éles fogaik, s kortyolgatva isznak, ellentétben a húsevők lefetyelésével.

Mivel a növényevők nem fogyasztanak gyorsan romló ételeket és a táplálék továbbjutása hosszabb ideig is eltarthat, bélrendszerük tízszer hosszabb testüknél. Érdekességképpen egy tanulmányban bemutatták, hogy a húsétrend milyen káros hatású lenne a növényevőkre.

Dr. William Collins, a new york-i Maimonedes Orvosi Központ tudósa szerint: "A húsevő állatoknak csaknem korlátlan kapacitásuk van a telített zsírok és a koleszterin kezelésében". De ha pl. fél font állati zsiradékot kevernek egy nyúl tápláléka közé, két hónap múlva véredényei telítődnek. Ezt a komoly betegséget kifejlődött érelmeszesedésnek hívják.

A nyúlhoz hasonlóan az emberi béltraktust sem a hús megemésztésére tervezték. Minél több húst eszünk, annál betegebbek leszünk - ahogyan azt a későbbiekben látni fogjuk.

A gyümölcsevők

Ezen állatok körébe leginkább az emberszabású majmok tartoznak, az emberiség közvetlen állati ősei. Étrendjüket főként gyümölcsök és magvak alkotják. Bőrükön verejtékmirigyek milliói találhatók. Ételüket őrlőfogukkal rágják meg. Nyáluk lúgos, és mint a növényevőknél, az előemésztéshez szükséges ptialint is tartalmazza. Bélrendszerük rendkívül tekervényes - a gyümölcsök és zöldségek lassú emésztése miatt testüknél tizenkétszer hosszabb.

Az emberi lények

Az emberi jellemzők hasonlóak a gyümölcsevőkéhez és a fűevőkéhez is, de nagyon eltérőek a húsevőkétől. Az emberi emésztőrendszer, a fogazat, az áll-felépítés és a testfunkciók teljesen különböznek a ragadozó állatokétól.

Az emberszabású majmokéhoz hasonlóan az emberi emésztőrendszer is a testhossz tizenkétszerese. Kortyolgatva iszunk, mint a növényevő állatok, valamint a nyál lúgos és ptialint tartalmaz a gabonák előemésztéséhez. Az emberi lények fizikailag sem olyan felépítésűek, mint a húsevők.

A bőrünkön apró pórusok milliói találhatók, hogy elpárologtassák a vizet és az izzadás által lehűtsék testünket.

Anatómiánk és emésztőrendszerünk azt mutatja, hogy több millió éven keresztül gyümölcsökön, magvakon, gabonaféléken és zöldségeken éltünk.

Továbbá az is nyilvánvaló, hogy természetes ösztöneink nem húsevő jellegűek. Sok embernek felfordul a gyomra, ha saját magának kell ölnie. A húst - annak nyersen történő elfogyasztása helyett - az emberek megsütik, megfőzik és mindenféle szószokkal és fűszerekkel ízesítik.

Egy tudós ezt így magyarázta:

"A macska már egy kis darab nyers hús szagától is éhes vággyal nyáladzik, de egy kis darab gyümölcstől egyáltalán nem. Ha egy embernek örömet okoz egy madár elejtése, a még élő végtagjainak foggal való szétmarcangolása, meleg vérének kiszívása, akkor mondhatjuk azt, hogy húsevő ösztönök lakoznak benne.

Ugyanakkor egy fürt mézédes szőlőtől összefut a nyál a szájában és függetlenül attól, hogy éhes-e vagy sem, jóízűen elfogyasztja."

A tudósok és természetkutatók, beleértve az evolúció elméletét felállító Charles Darwint is, egyetértenek abban, hogy az előemberek gyümölcs- és zöldségevők voltak. A történelem folyamán pedig anatómiánk nem változott.

A híres svéd tudós, Linne szerint:

"Az ember külső és belső felépítése az állatokéval összehasonlítva azt mutatja, hogy természetes étrendünket a gyümölcsök és az ízletes zöldségek alkotják."...

Elgondolkodtatásul